2015. december 29., kedd

23. fejezet - A táncparkett

Drágáim! 
Sajnálom, hogy nagyon sokat késtem a résszel. Az iskola hihetetlenül lefárasztott. Hát, ez az év sem könnyebb mint az eddigiek. 
De végre itt vagyok és boldogan vágok bele ebbe a részbe is. 
Kérlek szépen titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után, hisz' én csak innen tudom eldönteni, hogy jó lett-e a megadott fejezet. Előre is köszönöm. Nagyon hálás vagyok mindenért. A következő blogomról még nem beszélhetek, viszont annyit elmondok, hogy az EIDS után egy hosszabb szünetet tartok majd. 
Na, de ne is ezzel foglalkozzunk, hanem az új résszel. Jó olvasást! <3




*Megane Szemszöge*

- Lányok, biztosak vagytok ebben? - kérdeztem.
- Miben is? - kérdezte játékosan Perrie.
- Abban, hogy nekem mindenféleképpen el kell jönnöm erre a partira. Nem rossz ötlet ez? - aggódtam.
- Mi történhet? - kérdezte El, amit vissza is vont. Gondolom, belegondolt a lehetőségekbe.
- Kiabálás, verekedés, súlyos baleset, kórház. És persze tele lesz velünk a sajtó.
- Ebben igazad van. Maximum nem hívjuk meg Harryt és Niallt. Ha nem találnak maguknak
párt, úgy sem jelenhetnek meg.
- És ha találnak valakit? Ki ne menne el Harry Styles-zal vagy Niall Horan-nel egy bálba? - nevettem fel kínosan.
- Ez egy jó kérdés. Nem sok ilyen lányt találnánk. - motyogta Sophia.
- Fel a fejjel lányok. - vidított minket Pezz. - Mi ne gondolkodjunk ezen, csak ha már fontos lesz. Inkább vezessük ki Meget a párjához. - mosolygott rám.
- Rendben. - mondta El. - Adam és te külön autóval mentek. Ő már lent vár téged. Légy vele kedves. - kacsintott a lány.
- Én mindig az vagyok. - kacagtam fel.
Gyorsan megöleltük egymást, majd elindultam le a lépcsőházban. Gyorsan a földszintre értem, ahonnan már láttam a párom autóját. 
Még megigazítottam a ruhámat és végigsimítottam a hajamon, majd kiléptem a kapun. Adam az autójától nem messze állt és a mobilját nyomkodta. Viszont amikor észrevett engem, a zsebébe csúsztatta azt és megindult felém.



- Káprázatosan festesz - mondta rögtön, amitől elpirultam.
- Te sem vagy rosszabb . - adtam egy puszit, borostás arcára.
- Indulhatunk, mademoiselle? - humorizált. Felajánlotta a karját arra, hogy belekaroljak, amit el is
fogadtam és az anyósüléshez vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót, amit egy pukedlivel meg is köszöntem, majd lehuppantam a kényelmes ülésre. A kulcsot behelyezte az annak készült lyukba, majd beindította a motort.
A keze még a kulcson volt, viszont szemeit rajtam legeltette.
- Annyira gyönyörű vagy - suttogta. Erre nem tudtam mit válaszolni, ezért egy mosollyal köszöntem meg édes bókját.
- Te tudsz valamit, amit én nem, a mai estéről? - kérdeztem tőle.
- Nem hiszem. Perrie szólt nekem az estéről - vallotta be. - Azt hittem, hogy már van párod. Mondjuk Harry vagy Niall... - mondta elhaló hangon.
- Nem. Nincs senki. Hát egyikőjük sem a barátom, így miért mentem volna velük? Találnak Ők maguknak egy kapható, könnyű vérű lányt. - mondtam komolyan.
- Ebben teljesen igazad van. Ezért sem gondolom azt, hogy a párkapcsolataik között találnánk egy tartósat is.
- nevetett Adam.
Az utat kellemes beszélgetéssel töltöttük. Nem érdekelt, mit mondok és nem éreztem feszélyeztetve magam. Már nagyon hiányzott ez az érzés. Niall és Harry mellett nem tudtam felszabadultan lélegezni sem.

Pár perc múlva megérkeztünk a buli helyszínére. Nem lepődtem meg azon, hogy a bejáratnál elég masszív
biztonságiak álltak. Egy ilyen partin, ahol az emberek többsége sznob, elkelhet az ilyenfajta segítség.
A nők koktél ruhákban, a férfiak szmokingban ácsorogtak a bejáratban, bejutásra várva. A sor
végeláthatatlan volt, de szerencsémre a lányok elintézték, hogy csak be kellett jelentkeznünk a -
tényleg kedves - őröknél.
Mosolyogva mondták el, hogy bent hol tartózkodhatunk és mit merre találunk. Megköszöntük a
kedvességét és bementünk az épületbe.
Nem is tudtam, merre nézzek. Alig bírtam csukva tartani a számat. Az első pillanatban egy óriási,
gyönyörű csillárra tapadt a szemem. Úgy csillogott, hogy azt hittem, káprázik a szemem.
Majd megláttam a roskadozó asztalokat. Aztán a táncparkettet. Végül a jelenlévőket. Egy kicsit
elszégyelltem magam a rövid ruhám miatt, amit a lányok választottak nekem. Már elgondolkoztam
azon, hogy talán haza kéne mennem és át kéne vennem egy hosszabb ruhát, de ezt a gondolatot
elhessegettem a fejemből.
- Nos, hogy tetszik? - szólalt meg Adam.
- Káprázatos. Hihetetlen. Engem tényleg lenyűgözött. - mondtam csillogó szemel. - És neked?
- nekem is nagyon tetszik. Viszont lenne egy kérdésem. nem gondolod, hogy a szmokingom túl ócska
a többi emberéhez képest? Úgy érzem, kinéznek a teremből. - nevetgélt kínosan.
- Így érzem én is a rövid ruhám miatt. - feleltem én is halkan.
- Nem kell rosszul érezned magad. A ruhád tökéletes. És te is az vagy. - suttogta Adam.
A bókjait még nem tudtam pirulás nélkül hallgatni, így lehajtottam a fejemet, ami már szokásommá
vált.
- Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - hajolt meg férfiasan, majd kinyújtotta a karját felém. Egy
pukedlivel megköszöntem ajánlatát majd megfogtam száraz kezét és hagytam, hogy a parkettre
vezessen.
Megálltunk, és a következő dal felcsendülésére vártunk.
Whitney Houston - I will always love you című száma.
- Imádom ezt a számot - mondtam halkan.
Adam erre nem felelt semmit. Gondolom tudomásul vette, de Ő nem kedveli annyira mint én.
Elmerültünk a táncban. A világ megszűnni látszott, csak magunkról vettem tudomást.
Egyik pillanatban valami történt. A tömeg egy emberként kapta a fejét a kapu felé. Én sem bírtam ki, hogy ne tekintsek oda.
Egy felbőszült fiú állt az ajtóban. Göndör tincsei rendezetlenül lógtak a szemébe, szikrázó szemekkel nézett ránk.
Nagy léptekkel a táncos párok közé vonult.
El sem hittem, amit tett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése