2015. december 29., kedd

23. fejezet - A táncparkett

Drágáim! 
Sajnálom, hogy nagyon sokat késtem a résszel. Az iskola hihetetlenül lefárasztott. Hát, ez az év sem könnyebb mint az eddigiek. 
De végre itt vagyok és boldogan vágok bele ebbe a részbe is. 
Kérlek szépen titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után, hisz' én csak innen tudom eldönteni, hogy jó lett-e a megadott fejezet. Előre is köszönöm. Nagyon hálás vagyok mindenért. A következő blogomról még nem beszélhetek, viszont annyit elmondok, hogy az EIDS után egy hosszabb szünetet tartok majd. 
Na, de ne is ezzel foglalkozzunk, hanem az új résszel. Jó olvasást! <3




*Megane Szemszöge*

- Lányok, biztosak vagytok ebben? - kérdeztem.
- Miben is? - kérdezte játékosan Perrie.
- Abban, hogy nekem mindenféleképpen el kell jönnöm erre a partira. Nem rossz ötlet ez? - aggódtam.
- Mi történhet? - kérdezte El, amit vissza is vont. Gondolom, belegondolt a lehetőségekbe.
- Kiabálás, verekedés, súlyos baleset, kórház. És persze tele lesz velünk a sajtó.
- Ebben igazad van. Maximum nem hívjuk meg Harryt és Niallt. Ha nem találnak maguknak
párt, úgy sem jelenhetnek meg.
- És ha találnak valakit? Ki ne menne el Harry Styles-zal vagy Niall Horan-nel egy bálba? - nevettem fel kínosan.
- Ez egy jó kérdés. Nem sok ilyen lányt találnánk. - motyogta Sophia.
- Fel a fejjel lányok. - vidított minket Pezz. - Mi ne gondolkodjunk ezen, csak ha már fontos lesz. Inkább vezessük ki Meget a párjához. - mosolygott rám.
- Rendben. - mondta El. - Adam és te külön autóval mentek. Ő már lent vár téged. Légy vele kedves. - kacsintott a lány.
- Én mindig az vagyok. - kacagtam fel.
Gyorsan megöleltük egymást, majd elindultam le a lépcsőházban. Gyorsan a földszintre értem, ahonnan már láttam a párom autóját. 
Még megigazítottam a ruhámat és végigsimítottam a hajamon, majd kiléptem a kapun. Adam az autójától nem messze állt és a mobilját nyomkodta. Viszont amikor észrevett engem, a zsebébe csúsztatta azt és megindult felém.



- Káprázatosan festesz - mondta rögtön, amitől elpirultam.
- Te sem vagy rosszabb . - adtam egy puszit, borostás arcára.
- Indulhatunk, mademoiselle? - humorizált. Felajánlotta a karját arra, hogy belekaroljak, amit el is
fogadtam és az anyósüléshez vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót, amit egy pukedlivel meg is köszöntem, majd lehuppantam a kényelmes ülésre. A kulcsot behelyezte az annak készült lyukba, majd beindította a motort.
A keze még a kulcson volt, viszont szemeit rajtam legeltette.
- Annyira gyönyörű vagy - suttogta. Erre nem tudtam mit válaszolni, ezért egy mosollyal köszöntem meg édes bókját.
- Te tudsz valamit, amit én nem, a mai estéről? - kérdeztem tőle.
- Nem hiszem. Perrie szólt nekem az estéről - vallotta be. - Azt hittem, hogy már van párod. Mondjuk Harry vagy Niall... - mondta elhaló hangon.
- Nem. Nincs senki. Hát egyikőjük sem a barátom, így miért mentem volna velük? Találnak Ők maguknak egy kapható, könnyű vérű lányt. - mondtam komolyan.
- Ebben teljesen igazad van. Ezért sem gondolom azt, hogy a párkapcsolataik között találnánk egy tartósat is.
- nevetett Adam.
Az utat kellemes beszélgetéssel töltöttük. Nem érdekelt, mit mondok és nem éreztem feszélyeztetve magam. Már nagyon hiányzott ez az érzés. Niall és Harry mellett nem tudtam felszabadultan lélegezni sem.

Pár perc múlva megérkeztünk a buli helyszínére. Nem lepődtem meg azon, hogy a bejáratnál elég masszív
biztonságiak álltak. Egy ilyen partin, ahol az emberek többsége sznob, elkelhet az ilyenfajta segítség.
A nők koktél ruhákban, a férfiak szmokingban ácsorogtak a bejáratban, bejutásra várva. A sor
végeláthatatlan volt, de szerencsémre a lányok elintézték, hogy csak be kellett jelentkeznünk a -
tényleg kedves - őröknél.
Mosolyogva mondták el, hogy bent hol tartózkodhatunk és mit merre találunk. Megköszöntük a
kedvességét és bementünk az épületbe.
Nem is tudtam, merre nézzek. Alig bírtam csukva tartani a számat. Az első pillanatban egy óriási,
gyönyörű csillárra tapadt a szemem. Úgy csillogott, hogy azt hittem, káprázik a szemem.
Majd megláttam a roskadozó asztalokat. Aztán a táncparkettet. Végül a jelenlévőket. Egy kicsit
elszégyelltem magam a rövid ruhám miatt, amit a lányok választottak nekem. Már elgondolkoztam
azon, hogy talán haza kéne mennem és át kéne vennem egy hosszabb ruhát, de ezt a gondolatot
elhessegettem a fejemből.
- Nos, hogy tetszik? - szólalt meg Adam.
- Káprázatos. Hihetetlen. Engem tényleg lenyűgözött. - mondtam csillogó szemel. - És neked?
- nekem is nagyon tetszik. Viszont lenne egy kérdésem. nem gondolod, hogy a szmokingom túl ócska
a többi emberéhez képest? Úgy érzem, kinéznek a teremből. - nevetgélt kínosan.
- Így érzem én is a rövid ruhám miatt. - feleltem én is halkan.
- Nem kell rosszul érezned magad. A ruhád tökéletes. És te is az vagy. - suttogta Adam.
A bókjait még nem tudtam pirulás nélkül hallgatni, így lehajtottam a fejemet, ami már szokásommá
vált.
- Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - hajolt meg férfiasan, majd kinyújtotta a karját felém. Egy
pukedlivel megköszöntem ajánlatát majd megfogtam száraz kezét és hagytam, hogy a parkettre
vezessen.
Megálltunk, és a következő dal felcsendülésére vártunk.
Whitney Houston - I will always love you című száma.
- Imádom ezt a számot - mondtam halkan.
Adam erre nem felelt semmit. Gondolom tudomásul vette, de Ő nem kedveli annyira mint én.
Elmerültünk a táncban. A világ megszűnni látszott, csak magunkról vettem tudomást.
Egyik pillanatban valami történt. A tömeg egy emberként kapta a fejét a kapu felé. Én sem bírtam ki, hogy ne tekintsek oda.
Egy felbőszült fiú állt az ajtóban. Göndör tincsei rendezetlenül lógtak a szemébe, szikrázó szemekkel nézett ránk.
Nagy léptekkel a táncos párok közé vonult.
El sem hittem, amit tett.

2015. augusztus 17., hétfő

22. fejezet - Adam Bowman

Kedves idetévedt!
Meghoztam a 22. fejezetet, ami után már csak nyolc rész + epilógus van hátra. Ebben a pillanatban (2015. 08. 15-én 13:07-kor) pontosan 13400 kattintás van az oldalon. Köszönöm szépen. Nagyon hálás vagyok ezért. Most pedig hozom a következő fejezetet. Egyre csak közeledünk a véghez. A következő blogom témája is megvan már. Egy film alapján lesz írandó, amit majd meg is osztok veletek. 
Na nem rabolom tovább az időtöket - jó olvasást!




*Megane Szemszöge*

Miután mind a három lánynak hoztam egy pohár üdítőt, leültem én is végre és kíváncsian fürkésztem Louis tekintetét, amit sikerült szerencsésen elkerülnöm.
A lányok csöndben iszogatták a kólát, és mindenki el volt foglalva saját magával. Nem szerettem a kínos csöndeket, ezért a mostanit is megtörtem.
- És, mit terveztetek mára? - kérdeztem. Már nagyon vártam a mai napot, mivel már rég nem tartottam csajos napot senkivel.
- Ebéd, aztán elmegyünk egy kozmetikába, ahol teljes, profi sminket kapunk és rendbe teszik a körmeinket is,  mindezek után egy gyors vacsi, majd indulás a buliba, ahova mindannyian hivatalosak vagyunk. - mosolygott Perrie.
- Szuper. Viszont egy gyors shopingolást be tudnánk passzírozni a programba? Nincs mit felvennem, azt hiszem. - kuncogtam.
- Én is akartam már kérni. - helyeselt Eleanor. - Csak meg kell találni a megfelelő darabot és indulhatunk is.
- Nos - kapta elő a mobilját Perrie - mennyire vagytok éhesek? - kérdezte a szőke.
- Őszintén? Egyáltalán nem. - vallottam be.
- Én se nagyon. - felelt Eleanor.
- Ugyanígy vagyok én is, szóval akkor az ebédet kihúzhatjuk. Bár, már mindjárt lejár az erre szánt idő, ugyanis fél kettőre jelentkeztem be a kozmetikába. Egy óra van, ami azt jelenti, hogy negyed óra múlva el kéne indulnunk a szépségszalonba, de még ruhánk sincs. Szóval. Vagy negyed óra alatt lebonyolítjuk a ruhavásárlást és késünk a szalonból, vagy valahova máshova tesszük be a vásárlást. Mit szóltok lányok? - pillantott fel a készülékből Pezz.
- Hát szerintem nem kéne késni. - mondta El.
- Igen, szerintem sem. És ha nem találunk negyed óra alatt megfelelő ruhát? Rizikós az egész. Szerintem inkább keressünk más időpontot. Mondjuk a parti előtt? Egy kis elegáns késés sosem árt. - mosolyogtam.
- Akkor a buli előtt? Nem lenne jobb vacsi előtt? És akkor a plázában kajálhatnánk. - vetette fel az ötletet Perrie.
- Nekem az is jó. A vacsora hány órakor is lesz? - kérdeztem.
- A naptáram szerint este hatkor. Ami azt jelenti, hogy négy órát töltünk majd a kozmetikában, aztán fél óránk van odaérni a plázába. Gyorsan megvesszük mindenkinek a megfelelő ruhát, vacsizunk, visszajövünk, elkészülünk és tízre odaérünk a buliba. Mindenkinek megfelel?
- Igen. - feleltük egyszerre Eleanorral.
- Szuper. - szólalt meg Harry. - De mi mit csináljunk addig? - kérdezte.
- Tartsatok pasis napot, vagy mit tudom én. Találjátok fel magatokat. - kacsintott Pezz.
- Szuper. - mormogta az orra alatt Niall.
- Akkor mi megyünk. - mondtam és odamentem Liamhez, Louishoz és Zaynhez, és puszit nyomtam a borostás arcukra. Niallt és Harryt szándákosan kihagytam. Nekik csak ügyetlenül intettem egyet és elindultam. Szemtanúja lehettem annak, ahogyan Eleanor és Louis szerelmesen csókolóznak. Annak, ahogyan Liam és Sophia édesen sugdolóznak, valamint annak, ahogyan Zayn belemarkol, majd indításképpen rápaskol Perrie fenekére. Ekkor jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzik nekem egy párkapcsolat.
- Indulhatunk? - kérdeztem széles mosollyal a számon.
- Persze. - mondta Sophia és belém karolt.
- Szuper. Akkor sziasztok srácok - intett egyet Eleanor a fiúk felé, majd kimentünk az ajtón.
- Meg? - nézett rám Pezz. - Nem félsz itt hagyni a lakásodat, Bobbyval, ezekre a vadálllatokra? - kérdezte.
- Nem dehogy. Lima is ott van. Bízok benne. Tudja, hogy mit kell tenni, ha vészhelyzet van és tudja azt is, hogy hova kell tenni a kulcsot. - feleltem.
- Te tudod. - vigyorgott a szőke.
- Mivel megyünk? - kérdeztem.
- Louis kölcsön adta az autóját. - zörgette meg a kulcsait El.
- Ki vezet? - vetette fel a kérdést Soph.
- Én. - felelte El. - Lou ezzel a feltétellel adta ide a kedvenc autóját. - mosolygott.
Mindannyian kuncogva vettük tudomásul azt a tényt, hogy Louis William Tomlinson autómániás.
- Akkor irány a kozmetika, igaz? - kérdezte a sofőrünk.
- Igen. - kiáltotta boldogan Perrie.
Tíz perc alatt oda is értünk. Kicsit késtünk, de elnézték nekünk. Nekem is és a többieknek is jutott egy-egy kedves lány, aki kezelésbe vett minket.
- Szia. Tori vagyok és ma én fogom rendbe tenni a körmeidet. Van valami elképzelésed? - kérdezte.
- Szia. Én Megane vagyok. Hát a körmömre sima, egyszerű franciát szeretnék. A lábára pedig semmit. Annyi a lényeg, hogy legyen szép. Ha szerinted jól nézne ott is ki francia, akkor én benne vagyok. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Négy óránk van. Bele kell húznunk.


---------- 4 órával később ----------

- Azt hiszem, mi kész is vagyunk. - végezte el az utolsó simításokat Töri. - Lucinda, Gwen, Rosie. Ti hogy álltok? - kiáltott egyet, az odébb dolgozó lányoknak.
- Kész vagyok. - kiáltott vissza valaki.
- Én is. - felelt egy másik lány.
- Én is végeztem. - helyeselt egy harmadik kozmetikus.
- Remek. Akkor, ki rendezi a számlát? - kérdezte Tori.
- Én - lépett elő Perrie. Oldalra vonultak Torival és a többi lánnyal, hogy kifizesse a munkát.
- Köszönjük szépen. - indultunk el az ajtó felé. - Sziasztok! - köszöntünk el, majd elhagytak a helységet.
- Oké. 17:23 van, a,i azt jelenti, hogy 37 percünk van beérni a plazázába. Gyorsan megvesszük mindenkinek a megfelelő szettet, eszünk egy pizzát, aztán elmegyünk hozzád. - vázolta fel a tervet Perrie. 
- Akkor indulás. - tapsolt egyet Eleanor és bepattant a sofőr ülésbe.
Elég hamar a plázába értünk így nem kellett sietnünk a nézelődéssel. 
Körülbelül két óra alatt találtunk mindenkinek megfelelő ruhát és kiegészítőt. 
- Lányok, ezek gyönyörűek. - csodálták meg a ruhákat.
- Minden pasi minket fog nézni. - mondta Perrie. - És ha tényleg így lesz, akkor sajnos meg kell mutatom a csodaszép gyűrűmet. - emelte fel azt a kezét, amin az ékszer virított.
- Na siessünk haza. Már várom a partit. - mosolyogtam.
A haza vezető út csöndesen telt, mivel mindenki a ruhák által okozott sokban volt. Mikor hazaértünk, mindenki elfoglalt egy szobát, ahol nyugodtan át tudott öltözni. Kiabálva kommunikál tűnik egymással, hogy egyszerre lépjünk ki a szobákból.
- Akkor háromra. - rikoltotta Perrie. - Egy, kettő és három. - kiabált és mind a négyen egyszerre léptünk ki a szobákból.




- Lélegzetelállítóan festetek - dícsértem meg őket.
- Te sem vagy semmi. - mondta Eleanor.
Gyorsan elkészítettük a sminkeket, majd lőttünk pár képet.
- Köszönöm lányok. Mindent. - mondtam.
- Semmiség. - felelték.
- Valamit viszont elfelejtettünk elmondani. Ez a buli olyan lesz, ahova párt is kell vinni. Nekünk van barátunk, viszont neked nem. Így beszerveztünk neked egy párt. - jelentette be Perrie.
- Ó, a fenébe. - nevettem fel kínomban.
- A neve Adam. Adam Bowman. - mondta Sophia.
- Istenem - nevettem fel. - És mit fog szólni ehhez Harry? És Niall? Ugye Ők nem tudnak a partiról?
- Elméletileg nem. Viszont Louis, Liam és Zayn igen.
- A fenébe. Azt hiszem, ennek nem lesz jó vége. - mondtam.

2015. augusztus 4., kedd

21. fejezet - Meglepetés

Kedves olvasóim!
Eljutottunk a 21. fejezethez, ami azt jelenti, hogy 9 rész + epilógus van még hátra.
Remélem, hogy a következő blogomat is nyomon fogjátok követni és várni fogjátok a részeket.
Sajnálom, hogy késtem két napot, de most már itt vagyok és meghoztam a részt.
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett szép kommenteket, nagyon hálás vagyok értük.
Jó olvasást! :)



*Megane Szemszöge*

Gyorsan leültettem a srácokat a konyhaasztal melletti székekre és a leültem a kanapéra. Mindenki csendben ült és gondolkozott.
Én törtem meg a csendet. 
- Harry. Nem gondolod, hogy mesélned kéne? Vagy Niall? Melyikőtök a bátrabb? - kérdeztem egy kis gúnnyal a hangomban.
- Niall.
- Harry. - mondták egyszerre, egymásra mutatva. 
- Gyerünk srácok. Hány évesek vagytok? Mind a ketten, óvodások szintjén vagytok. - mondtam nekik.
- Rendben. Akkor kezdem én. - ajánlotta fel Liam. - Csak annyit tudok elmesélni, hogy miért nyilatkoztam a tévének. 
- Jó is lenne, ha elmondanád. - mondta Harry felháborodottan. 
- Na te csak ne beszélj - szúrta le Niall. 
- Csönd legyen fiúk! - szólalt meg Zayn.
Bobby ijedten pattant föl az ölembe, mert nem szokott hozzá ahhoz, hogy valaki felemeli a hangját. Lassan simogatni kezdtem, és nyugtató szavakat suttogtam neki.
- Szóval. - köszörülte meg a torkát Leeyum. - Azért mondtam el az igazat, mert nem tűrtem tovább azt, hogy Megannak és nekem is miattatok kell titkolóznunk. 
- És ezért képes voltál ország-világ előtt kimondani, hogy mi is történt? - háborodott fel Niall.
- Igen, képzeld. Képes voltam. Állítólag ti szeretitek Őt. - mutatott rám Li. 
- Hogy mi? - csodálkozott Louis.
- Mi a fenéről maradtunk le? - kérdezte Zayn.
- Így van. És ha valaki fontos nekünk, akkor megpróbálunk megtenni mindent annak érdekében, hogy ne essen bántódása.
- Ez így van. - helyeseltem. - Én is mindent megtettem volna Ericért. - motyogtam magam előtt, leginkább saját magamnak.
- Hahó, srácok. Mi egy kicsit későn érkeztünk. Elmesélnétek, hogy mit szalasztottunk el? - kérdezte Louis.
- Csak annyit, hogy Niall és Hazz bevallották, hogy szeretnek engem. - motyogtam. Nem szeretek a középpontban lenni.
- Mondd, hogy csak viccelsz. - szentségelt Zayn.
- Nem viccelek. - néztem a barna szempárba.
Louis idegesen kelt föl a székből és a telefonját kezdte nyomkodni.
- Baj van? - sétáltam mellé és a kezemet, nyugtatóan a vállára simítottam.
- Csak meglepetést szerveztem neked. És most azt hiszem, hogy le kéne mondani. A megbeszélés miatt. - mesélte Lou.
- Nekem? De mit? - kérdeztem gyermekies izgalommal a hangomban. Rég nem kaptam már meglepetést.
- Azért meglepi, hogy lepődj meg, amikor megtudod. - mosolygott rám.
- Ne mondd le, kérlek. - kértem. -  A megbeszélést elhalaszthatjuk. - kuncogtam. - Egyébként meg mit kell még megvitatni? A srácok összeverekedtek. - mondtam még hangosan. - Miattam. - fejeztem be, elhaló hangon.
- Hát akkor viszont el kell intéznem egy telefont. - pattant föl a legidősebb bandatag, és kirobogott a szobából.
- Nem tudom, hogy mit kéne most tennem. - vallottam be. - Csak annyit tudok mondani, hogy ti ketten - mutattam Niallre és Harryre - gondolkozzatok el magatokon, és ha valami értelmesre jutottatok, akkor értesítsetek. - mondtam, és karjaimat keresztbe fontam a mellem előtt.
- Én... - kezdett bele Harry, de nem tudta befejezni, mert Louis érkezett vissza közénk.
- Körülbelül 10 perc és itt lesz. Csak ennyit mondhatok. Nem akarom elárulni magam. - mondta.
- Rendben. Én addig felmegyek és rendbe teszem magam.
Felmentem a szobába és gyorsan felkentem egy füstös sminket. A hajamat kiengedtem és egyszer gyorsan átfésültem. Egy könnyű, nyári öltözetet választottam, amihez magassarkú sem párosult. Egy fekete, csipkés topot vettem fel, a nagy kivágású, türkizkék ujjatlanhoz. Farmer rövidnadrágot húztam fel és a tophoz illő rövid szárú converset vettem fel.


Mikor leértem a földszintre, már nem csak öt szempár szegeződött rám. Hanem nyolc. Abból három ki volt sminkelve. Három gyönyörű nő ült a kanapén egymás mellett. Egy szőke, orrpiercinges, egy barna, hullámos hajú és mégy egy barba hajú, akinek csodaszép arcát egyenes haj keretezte.
- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
- Heló. - köszöntöttek, felpattantak, majd ölelésükbe zártak.
- Perrie vagyok. Zayn menyasszonya. Ha szeretnél, szólíts Pezznek. - mosolygott boldogan a szőke lány.
- Én Eleanor. Louis barátnője. El a becenevem. - mesélte kedvesen a göndör hajú lány.
- Én pedig Sophia vagyok. Liam boldog barátnője. A barátaim Sophnak szólítanak. - mondta szerelmesen az egyenes, barna hajú.
- Sziasztok. Én Megane vagyok. De szólítsatok nyugodtan Megnek. Most éppen egyedülálló vagyok. Az előző barátom, Eric, autóbalesetben vesztette el életét.
- Sajnálom. - mondta El, a többiek pedig bólogattak.
- Na de ne rontsuk el a hangulatot. Mivel kínálhatlak meg benneteket? - mosolyogtam szüntelenül. Nagyon hálás voltam Louisnak, hogy barátokat hozott nekem. Egy hálás mosollyal köszöntem meg neki most, de majd később, szóban is köszönetet mondok. Akkor, nagyon boldog voltam. 

2015. július 19., vasárnap

20. fejezet - Ketten Egyszerre?

Drágáim!
Nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani nektek, a 11500+ megjelenítés miatt és amiatt, hogy türelmesen vártok a részekre, attól eltekintve, hogy kéthetente hozom azokat.
Ti is tudjátok, hogy milyen meleg van mostanában és így nehezebb rávennem magam arra, hogy leüljek a számítógép elé, a meleg szobába és írjak. Egész nyáron bébiszitteri pozíciót töltök be, mivel a két éves húgomra vigyázok minden nap.
De itt vagyok és meghoztam a 20. részt.
Remélem ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket. 
Nagyon szépen kérlek titeket, hogy hagyjatok bármiféle nyomot magatok után.
Jó olvasást! ^^

*Megane Szemszöge*
Nem tudtam, hogy mit akart ezzel Liam. Hogy mi a szándéka. Ötletem sem volt. Talán azt hitte, hogy ezzel engem bántott meg. Vagy elfelejtette, hogy engem már beavatott a történtekbe.
Csak leültem és gondolkozni kezdtem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nyilatkozni fog a tévének.
Miért tette? Mi történhetett, amiről én nem tudok?
A pizzást dobozt az ölembe vettem és felkaptam egy szeletet. Pár perce még éhes voltam, de akkor már egy falat sem akart lemenni a torkomon.
Visszadobtam a cikket a dobozba és hátradőltem a kanapén.
Gondolataimba merülve bambultam magam elé. Nem is figyeltem semmire. Nem tudtam mással foglalkozni. A harmadik, hosszú csengetés ébresztett fel. Felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz siettem. Nagy meglepetésemre Harry állt a fa mögött.


Nem vártam meg, hogy bejöjjön és nem is zártam be az ajtót mögötte - otthagytam a nyitott ajtóban és besétáltam a konyhába. Hallottam, ahogy Harry sóhajt egyet, majd bezárja az ajtót. Tudta, hogy italokat hozok, mert zörögtem a poharakkal, de mire bementem, Ő egy széken ült, a lábánál Bobbyval és simogatta Őt. Letettem a poharakat az asztalra és helyet foglaltam az egyik kanapé karfáján.
- Miért jöttél Harry? Mit szeretnél? - kérdeztem egy kis fáradtsággal a hangomban.
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni. - felelte és lehajtotta a fejét. 
- Ezzel elkéstél. Már rég el kellett volna mondanod az igazat. Miért Liamtől kell megtudnom mindent? Miért Harry? - néztem a smaragdzöld szempárba. 
Néma csend. Még mindig lehajtott fejjel hallgatott. 
- És, miért tetted? Áruld el végre. Már régóta várok erre. Nem hinném, hogy Niall kezdte ezt az egészet. - cukkoltam.
- Én csak feldühödtem. Beszélni akart velem. És elmondott valami fontosat veled kapcsolatban. Én pedig ideges lettem. És megütöttem. De Ő sem volt rest. - próbálta menteni a menthetőt a göndör. - Visszaütött rendesen. Ennyit ér a box edzés. Nekem sem ártana elkezdenem. - próbálta terelni a szót.
- Mégis mit mondott Niall? - kérdeztem. 
Harry felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett.
Száját szólásra nyitotta, de nem tudta elmondani, amit akart, mert valaki csöngetett. 
- Még nem végeztünk. - mutattam Harryre és a nyílászáróhoz kocogtam. 
Kitártam azt és Nillel találtam szembe magam. 
- Pont jókor. Gyere be gyorsan. Zárd be az ajtót magad után, kérlek. Hozok gyorsan inni és meghallgatlak mind a kettőtöket. - mondtam és elfutottam a konyhába.
Izgatott voltam a srácok meséje miatt. 
- Mind a kettőnket? - hallottam Niall hangját. Bezárta az ajtót és a nappaliba sétált. Addigra én is odaértem az üdítőjével, amit a kezébe is nyomtam volna, ha nem nézett volna ki úgy, mint aki menten elájul.
Kifehéredett és csak bámult Harryre, mint borjú az új kapura.
- Gyere beljebb, Ni. - invitáltam a srácot.
Óvatosan beljebb jött, nagy ívben kikerülve Harryt és a tőle legmesszebbi fotelben foglalt helyet.
- Szóval Harry? Mit mondott Niall, ami miatt annyira bedühödtél? - kérdeztem. 
- Azt mondta... - kezdett bele a göndör.
- Hogy beléd szerettem. Megint. - suttogta Niall.
- Hogy mi van? - kérdeztem.
- Még nem is szerettem ki belőled teljesen. - makogott.
- Tessék? - nem hittem a fülemnek. - És ez téged miért zavart? - kérdeztem Harryt. Már előre féltem a válaszától. 
- Mert szeretlek Megane, a fracba is. És nagyon féltékeny típus vagyok. Mióta ismerlek, szerelmes vagyok beléd. és nem tudok mit tenni. - mondta és a cipője orrát kezdte nézni; megint. 
Sokkolt a dolog. Két ember, egymás után vall szerelmet? Ez hihetetlen.
Nem volt időm gondolkozni, mert kopogtak az ajtón. Kinyitottam azt, és ez alkalommal két ember állt az ajtóban. Zayn és Liam. 
Mind a kettőjüket egy puszival és egy öleléssel köszöntöttem, amit Niall és Harry nem néztek jó szemmel, majd nekik is hoztam egy pohár üdítőt.
Fogalmam sem volt, hogy mi történik körülöttem, mert el voltam foglalva a gondolataimmal.
Annyi biztos - ez a két srác mindent felforgatott.